Nagykálló, 2012. október 5-7.
„A csipke folytatja útját Nagykállóból…”
Október első hétvégéjén a XIII. Nagykállói Napok keretében került megrendezésre a Nagykállói Népművészeti Egyesület és a Magyar Csipkekészítők Egyesületének közös rendezvénye, a Csipkekészítők V. Országos Konferenciája.
A megyei és a helyi népművészeti egyesületek a Művelődési Központ előtt kézműves bemutatót és vásárt tartottak. Egy időben zajlott a Tereprally Országos Bajnokságának futama is, tehát gazdag és változatos program várt bennünket.
A Művelődési Központ nagytermében Borsiné Sveda Anita, a Nagykálói Művelődési Központ vezetője, Nagy Vincéné, a Magyar Csipkekészítők Egyesületének elnöke és Félegyházi Józsefné, a Nagykállói Népművészeti Egyesület elnöke, a rendezvény háziasszonya köszöntötte a résztvevőket. A kiállítást Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke nyitotta meg.
A rendezvényt Juhász Zoltán, Nagykálló polgármestere nyitotta meg és átadta a díjakat.
A pályázat témája a csipkével díszített vizitke és csipke ékszer volt. Összesen 13 vizitke és 49 ékszer került a zsűri elé. Igényes, színvonalas munkák, alkotások születtek; sokak számára a női felső ruhadarab bizonyult nehezebbnek, az ékszernél szabadon szárnyalhatott a fantázia. Minden pályázó elismerő oklevélben részesült.
Díjazottak:
Vizitke kategória
I. Berta Sándorné, Tatabánya
II. Bódi Klára, Eger
III. Kovács Jánosné, Tápiószecső
III. Pásztorné Tamás Ibolya, Nagykálló
Különdíj: Kocsisné Tündik Tünde, Nagykálló
Ékszer kategória:
I. Csoboth Judit, Egyházasfalu
II. Kovács Zoltánné, Budapest
II. Szűcs Hedvig, Győr
III. Maszler Irén, Solymár
Különdíj:
Kárpáti Veronika, Budapest
Bódi Klára, Eger
Ifjúsági kategória:
I. Varga Gergő, Nagykálló
II. Husztek Anna, Nagykálló
III. Mondok Nikolett, Nagykálló
A díjazottaknak tiszta szívből gratulálunk!
A díjátadó után a Kállai Kettős néptáncegyüttes előadásában láthattuk a híres Kállai kettőst. Szájhagyomány szerint a Nagykálló főterén álló híres megyeháza még híresebb börtönében született ez a tánc. A ballada szerelmesek civódásáról, majd kibékülésükről szól. Váltogatott lépései onnan erednek, hogy a vallató pince padozata tüskékkel volt kirakva, olyan fájdalmas volt állni rajta két lábon, hogy a rab váltogatta lábait. Egy régebbi legenda szerint a Vár idejében a katonák úgy mókáztak a török foglyokkal, hogy párosával összekötötték őket, és táncolniuk kellett. Ha nem egyszerre léptek, korbáccsal megcélozták a lábukat. Ezt nevezték kállai kettősnek. Akkoriban a rossz gyerekeket is úgy ijesztgették, hogy vigyázz, mert még eljárod a kállai kettőst.
A lelkes néptánc csoport után a Nagykállói pedagógus énekkar és a fiatal énekesnő, Böbe műsorát láthattuk. Az este közös tánccal telt el, Marinka- Nagy Katalin és Marinka Tibor vezetésével.
Szombaton „A vizitke” előadásban Neszádeliné Kállai Mária, népművészet mestere sok újat hallottunk a vizitkéről. Elnevezése a „vizitálni”, látogatni szóból ered; frakkos lajbi, kaca, kacamajka, trincike, röpike, szabadka, szálika- sok helyen, sokféleképpen nevezik, szabják, díszítik ezt a kedvelt női ruhadarabot. Saját gyűjteményéből alkalmi manökenen kettőt bemutatott.
„Népviseletek bemutatása” címmel Mészáros Attila etnográfus, muzeológus csinos lányokon részletesen, élőben mutatta be a sióagárdi fiatalasszony viseletét, a mezőkövesdi matyó nagylány és a kalotaszegi nagylány első templomi ruháját. Gyönyörűek voltak a viseletek, közelről csodálhattuk meg a gyönyörű hímzéseket, díszeket. Élveztük a rendkívül gazdag előadást.
Az előadások után szakmai gyakorlatra volt lehetőség. Bagaméri Anikó a paszomány készítését, Balogh Mariann a láthatatlan eldolgozási módokat, Berta Sándorné a csipke és textil összedolgozását, Félegyházi Józsefné, Balogh Gáborné, Kocsisné Tündik Tünde, Pásztorné Tamás Ibolya csipkeverést kezdőknek, Kárpáti Veronika a frivolitást, Nagy Vincéné és Vonsik Zsuzsa a csomózott rececsipkét, Neszádeliné Kállai Mária a borsókát, Tóth Béláné a körmönfont zsinórt a szolnoki csipkéhez tanította az érdeklődőknek.
Késő délután Harangodon az elmaradhatatlan „pusztapartyn” vettünk részt. A legendás Harangodi tó kellemes környezetében kemencében sült lángost kóstolhattunk.
Este nagy izgalommal vártuk a tombolasorsolást. Nagyon sok hasznos és szép ajándék talált gazdára; sokan szerették volna megnyerni a fődíjat- Bagaméri Anikó ruháját- ezúttal Berzsán Pálné zalaegerszegi csipkésre mosolygott a szerencse.
Vasárnap Kárpáti Veronika „A frivolitásról” tartott előadást. A hajócsipke több százéves történetével, útjával a nagyvilágban ismerkedtünk meg a gazdagon illusztrált előadás során. Hajócska gyűjteményének néhány különleges darabját elhozta, és bemutatta használat során.
Nagy Vincéné népi iparművész, „Szimbólumok a népművészetben” című előadása során a népművészetben általánosan használt jelrendszerről, és külön a csipkében, hímzésben, textíliákon leggyakrabban használt növényi, állati motívumokról, a színek, számok jelentéséről és alkalmazásáról ismertette a hallgatóságot.
Előadás után folytattuk a szakmai gyakorlatot, a nagy választékból mindenki talált kedvére valót. Pihenésképpen helytörténeti barangoláson vehettünk részt, vásárolhattunk csipkés eszközöket, a posta ez alkalommal is csipkés bélyeggel, képeslappal, alkalmi bélyegzővel készült a rendezvényre.
Három nap alatt rendkívül gazdag programban válogathattunk, színvonalas előadásokat hallottunk, tapasztalt oktatóktól tanultunk, nagyon jó volt együtt lenni.
Köszönet Félegyházi Józsefné Anikónak és segítő csapatának, Nagy Vincéné Marikának, az előadóknak, oktatóknak, közreműködő művészeknek és mindenkinek, aki a szervezésben, lebonyolításban részt vett, és hozzájárult ahhoz, hogy maradandó élményekkel térjünk haza.
Hazafelé, a fárasztó, hosszú úton, miután lehunytam szemem, felvillantak a kiállítás képei, a gyönyörű csipkék, vizitkék, népviseletek. A fülemben megszólalt a Kállai kettős kezdő dala:
„Felülről fúj az őszi szél,
Zörög a fán a falevél.
Ugyan babám, hová lettél?
Már két este el nem jöttél.”
A dal hazáig elkísért, és ma is gyakran hallgatom.
Takácsné B. Ludmila
