A Budai Vár történelmi környezetében négy napon keresztül több, mint 100 kézműves műhely volt jelen, melyben közel 800 mesterember mutatta meg a szívéhez legközelebb álló mesterség fortélyait, gyakorlati folyamatát. A rendezvény leglátványosabb és legérdekesebb része a közönség előtt, és annak bevonásával történik.
Ebben az évben kiemelt mesterség volt: a tojásdíszítés, mézeskalács készítés és gyertyaöntés. A három mesterség összekapcsolása nem véletlen, hiszen az anyagok elválaszthatatlanok egymástól: méhviasszal írókázzuk a hímes tojásokat, felvert tojáshabbal díszítjük a mézeskalácsot, amelynek fontos alapanyaga a méz. A mézkészítés mellékterméke pedig a méhviasz, amelyből a gyertya készül.
A rendezvény ünnepélyes megnyitója után Nemzeti Galéria C épületében
„Tojáscsoda, mézvarázs” című kiállításon a legjelesebb alkotók mutatkoztak be a Kárpát- medence népi hagyományain alapuló kézműves tárgyaikkal.
A kiállításon igazán gyönyörű alkotásokat csodálhattunk meg, többek közt egyik csipkésünk, Bálint Zsuzsa hímes tojásait is.
2010-ben a vendég ország Bulgária volt. A bolgár tojásdíszítés gazdag hagyományokkal rendelkezik, a résztvevő mesterek egyéb mesterségek mellett a tojásdíszítést is bemutatták. Hagyományőrző néptánccsoportjuk a Rodope hegység Gela nevű településről érkezett. A jelmezek mind eredeti, gyönyörű viseletek, jellegzetes duda muzsikájuk, táncuk magával ragadta a közönséget.
A Magyar Csipkekészítők Egyesülete változatlanul az árkádok alatt kapta a már jól megszokott helyét. Berendeztük a műhelyeket, felkerültek a csipkék a paravánokra, a csipkések elfoglalták helyüket.
Kibővítettük a Csipkeműhelyt, a Csipkejátszó is nagyobb helyet kapott. Itt a dekorációt főleg gyermek-, állatfigurák, virágok alkották. Három párna várta az érdeklődő gyerekeket, szerencsére nagy volt az érdeklődés, sok kisgyerek és felnőtt is kipróbálta az egyszerű alapveréseket. Az alkotásaikat hazavihették. Aki komolyabban szeretne foglalkozni a csipkekészítéssel, feliratkozhatott a gyermektáborba, illetve felnőtt tanfolyamra.
Ebben az évben először mutatkozott be kiemelt csipke téma: a Szolnoki csipke.
A Mesterségek Ünnepére készült el a Magyar Csipkekészítők Egyesületének kiadásában
“A Szolnoki csipke készítése“címmel az 1 füzet, melyet Tóth Béláné állított össze.
Tóth Béláné Terike csipkevarró jeles képviselője a Szolnoki csipkének, mely készítését már tavaly továbbképzésen Tatabányán és Bábolnán is bemutatta. Ez alkalommal is négy napon keresztül mutatta be a kézzel font zsinór készítését, a kontúrszál felfércelését, és csipkeöltésekkel való kitöltését. Terike bármikor, bárkinek szívesen megmutatja a zsinór készítését. A Szolnoki csipkeműhely dekorációja a saját készítésű polgári viseletek és kiegészítői, többek közt a Japán OIDFA kiállításra készült, szolnoki csipkével díszített menyasszonyi ruha volt. Az érdeklődők számából jó ötletnek bizonyult ez a kezdeményezés.
Augusztus 20-án, pénteken a több évszázados hagyományt felelevenítve a Mesterségek Ünnepén a mesterek díszes, aratókoszorús felvonulásával a Clark Ádám téren ünnepélyes kenyéráldásra került sor. Ezt követően a résztvevők a Lánchídon át a Szent István Bazilikához vonultak, ahol Erdő Péter bíboros megszentelte a mesterek kenyerét. A megszentelt kenyeret Nagy Vincéné Marika elnök megszegte, és a látogatókkal megosztva, megtörve egymással jóízűen fogyasztottunk belőle. Ez a nap tűzijátékkal ért véget.
Augusztus 21-én, szombaton az Ünnepi díjátadón Egyesületünk tagja, Paranay Józsefné Margitka csipkekészítő, hímző, és fonó, a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesület tagja
Király Zsiga- díjban részesült. Margitka a több évtizedes munkájáért kapta az elismerést, melyhez tiszta szívből gratulálunk.
Elismerő oklevélben részesült a Hagyományok háza kézműves iskolájának csipkekészítő OKJ-s szakképzés csoportja is, Nagy Vincéné Marika tanítványai, és Egyesületünk tagjai. A kézműves iskolák közt ők is bemutatkoztak a Szent György utcában. Szebbnél szebb alkotások születtek a kezük alatt, igazán méltók az elismerésre. Gratulálunk!
Vasárnap este zárult a rendezvény, melyen a bemutatók mellett belemerültünk mi is egy kis időre a vásári forgatagba, elragadott néhány percre a hangulatos ritmus, muzsika, kizökkentünk néhány napra a mindennapos hétköznapokból. Ápoltuk a többéves barátságokat, feltöltődtünk élményekkel, energiával.
Jó volt itt lenni és együtt lenni!
