VII. Ifjúsági Csipketábor – élménybeszámoló 2.

Először a 2009-es Mesterségek ünnepén kerültem kapcsolatba a vert csipkével… aztán egy évre szinte el is felejtettem.
Egy év után, kíváncsian érkeztem a terényi táborba.
Nagyon hamar megismerkedtem a szervezőkkel és a többi táborlakóval, majd bele is vetettük magunkat a munkába.
Oktatóink nagyon gondosak, türelmesek és kedvesek voltak.
Megismerkedtünk a csipkeverés eszközeivel, és megtanultunk orsózni… utána már nem volt megállás: vertük a csipkét reggel, délben, este, és az elvetemültebbek még éjszaka is. Oda is, meg vissza is. Az alapverések után a bonyolultabb, zoborvidéki csipkével is megpróbálkozhattunk. Oda is, meg vissza is.
A többiek lelkesedése és a csipkék szépsége engem is teljesen magával ragadott. Fantasztikusan éreztem magam. Jókat ettünk, beszélgettünk, nevetgéltünk.
Esténként a színjátszók előadása, az uszoda, és végül egy igazi csipkés műhely meglátogatása lazította „rákveréstől” feszült idegeinket… aztán visszatértünk párnáinkhoz, hogy még egy kicsit hozzátegyünk a délutáni alkotásunkhoz.
Remek hangulatban, villámgyorsan eltelt a hét.
Mire elérkezett a hazautazás ideje, elhatároztam, hogy mindenképp szeretnék még többet megtudni a csipkekészítésről. Addig is szorgosan gyakorolom az eddig tanultakat. Köszönöm!
Utolsó frissíté