VII. Ifjúsági Csipketábor – élménybeszámoló

Engem már évek óta izgatott a csipkeverés. Aztán felfedeztem ezt a tábort, jelentkeztem, és hirtelen már el is jött az augusztus, és az indulás Terénybe.
Szép sorban megérkeztünk mindannyian, gyorsan megismerkedtünk, és már bele is vetettük magunkat a dolgok közepébe. Megismerkedtünk az orsókkal, megtanultuk az alapveréseket, gyártottunk fülbevalót. Egyből megszerettem. Aztán jöttek a bonyolultabb minták, a zoborvidékiek. Egyre szebb és szebb dolgok. Tulajdonképpen a hét másról sem szólt, mint csipkeverésről. Reggeliztünk, aztán csipkét vertünk, ebédeltünk, aztán csipkét vertünk, vacsoráztunk, és ismét csak csipkéztünk hajnalig. Meg persze közben rengeteget nevettünk, beszélgettünk, énekeltünk, ettünk és bosszankodtunk is, mert bizony rákvernünk is kellett eleget. Voltunk uszodában, ahol jól kifárasztottuk magunkat, aztán ismét visszatértünk a csipkeverő párnáinkhoz. Nappal kint, éjszaka bent ücsörögtünk, néha a nagy csendben csak a verőkék jellegzetes hangját lehetett hallani, máskor a hangzavartól szinte semmit. Rettenetesen élveztem, nagyon jó kis tábor volt. Jó volt a társaság, a hangulat, sokat alkottunk. Azóta sem tudok betelni vele. Már alig várom a jövő augusztust, addig is itthon próbálkozom.
Soós Réka