„A csipke elindult, és folytatja útját Nagykállóból…”
Kétévente, immár negyedik alkalommal került megrendezésre a Nagykállói Népművészeti Egyesület, Nagykálló Város Önkormányzata és a Magyar Csipkekészítők Egyesületének közös rendezvénye.
A meghívóból kiderült, hogy gazdag, változatos programban lesz részünk. Az érkezőket a nagykállói csipkések szívélyesen fogadták a kollégiumban, majd délután átsétáltunk a Művelődési Központba, ahol azon a hétvégén minden a csipkéről szólt. A pályázatra érkezett keszkenőkből, kalapokból szép kiállítás nyílt, számos egyéb csipkével kiegészítve. Élőben láthattuk a Japán kiállításon I. helyezést érő kalapot, és III. díjas menyasszonyi ruhát. Bámulattal és cseppnyi irigységgel csodáltuk e míves alkotásokat.
A résztvevőket Borsiné Sveda Anita ügyvezető, Nagy Vincéné Marika, a Magyar Csipkekészítők Egyesületének Elnöke, és Félegyházi Józsefné Anikó, a Nagykállói Népművészeti Egyesület Elnöke, a rendezvény háziasszonya köszöntötte.
A beérkezett pályázati munkákból készült kiállítást V. Szathmári Ibolya néprajzkutató nyitotta meg. Felnőtt kategóriában kalap és keszkenő volt a téma, ifjú csipkések kedvenc állattal pályázhattak.
A téma igen gazdag volt, nagyon sok csipkés érdeklődését felkeltette. A jegykendő, keszkenő, zsebkendő, zsoltártakaró a polgári és paraszti viselet kiegészítője volt hosszú évszázadokon át.
Egy korábbi előadás a keszkenőkről az alkotókat arra ösztönözte, hogy tovább kutassanak múzeumban, könyvtárakban, interneten. Az idei csipkehét témája, a tüllcsipke és a höveji varrott csipke is kapcsolódott a pályázathoz. Sok- sok információ, szakmai tudás, ihlet birtokában készültek a tervek, szárnyalt a fantázia. Minden egyes darab mesélt a készítőjéről, aki a hosszú, hetekig tartó munkába a szíve, lelke egy részét is beleszőtte, varrta. A kalap szintén sok alkotót megfogott: a romantikustól a modern változatig, színvonalas fejrevalók készültek. Szinte miden csipketechnika képviseltette magát, 36 alkotó 45 munkája került zsűrizésre és kiállításra. Ifjúsági kategóriában csak 3 alkotás készült, de dicséretes, hogy a fiatalok is foglalkoznak e kézműves mesterséggel.
A zsűrinek nagyon nehéz munkája volt, így fordulhatott elő, hogy megosztott helyezések is születtek.
A díjakat Juhász Zoltán, Nagykálló polgármestere és Nagy Vincéné Marika adták át.
Kalap kategória:
I. Jakab Andrásné, Székesfehérvár
I. Erdeiné Töröcsik Katalin, Debrecen
II. Győri Sándorné, Bihartorda
III. Jófejű Kinga, Győr
Keszkenő kategória:
I. Szendrei Katalin, Budakeszi
I. Kocsisné Tündik Tünde, Nagykálló
II. Tóth Károlyné, Mende
II. Huj Ferencné, Tarján
III. Maszler Irén, Solymár
III. Pásztorné Tamás Ibolya, Nagykálló
Kedvenc állatom, ifjúsági kategória:
I. Kévés Kinga, Nagykálló
II. Ács Krisztina, Nagykálló
III. Szabó Alexa, Nagykálló
Minden díjazottnak szívből gratulálunk!
A műsor a Kállai Kettős Néptáncegyüttes fellépésével folytatódott. Talpalávalót a Bürkös Zenekar húzta, Marinka Nagy Katalin és Marinka Tibor segített az ének, és a tánclépések megismerésében, majd fergeteges táncházzal zárult a nap.
A második nap Bagaméri Anikótól „A paszomány” -ról, a magyar nemzeti viselet jellegzetes díszítményéről és Erdei T. Lilla főmuzeológustól a „Kézművesség- Népművészet- Iparművészet”címmel érdekes, a művész és a mester kapcsolatáról szakmailag gazdag, képekkel gazdagon bemutatott előadásokat hallhattunk.
Az előadások közti szünetekben a helyi csipkések finom süteményekkel, gyümölccsel kedveskedtek. Délután, a szakmai gyakorlatsorán Baga
méri Anikótól megtanulhattuk a paszományzsinór, a paszomány és a vitézkötés készítését.
méri Anikótól megtanulhattuk a paszományzsinór, a paszomány és a vitézkötés készítését.
A csipke és textil összedolgozásának és széleldolgozásnak különböző technikáit Balogh Mariann, Neszádeliné Kállai Marika és Karmanóczky Jánosné Irénke mutatta be. Nagy volt az érdeklődés minden oktató körül, hiszen minden csipkés számára fontos, hogy az elkészült, szép csipkét megfelelő módon és szépen dolgozzuk fel az anyagra.
Ezen a napon volt helyben alkalmi postabélyegzés, csipkés képeslap és bélyeg vásár.
Késő délután, bár kissé hideg szél fújt, Harangodon, egy remek pusztaparty-n vettünk részt.
Harangod a nagykállóiak kedvenc kiránduló helye, szép tóval, ahol nyaranta kézműves tábort rendeznek, táncházzal. A hely a török elől menekített, és a tóba esett, majd végleg elsüllyedt templom harangjáról kapta nevét. A finom kemencés lángost forralt borral öblítettük le. A jó hangulatot énekléssel fokoztuk. Azt mondják, jó ide kijönni. Mi is jól éreztük magunkat.
De a napnak még nem volt vége. A főtéren Harsányi Gézáné, Manyika helytörténész várt minket. Élvezetes módon mutatta be a város történelmét, főbb nevezetességeit, szobrait. Minden nevezetes személyhez egy- egy történetet, legendát fűzött. Jókat derültünk Simonyi Jóska helybéli, igen rossz, eleven fiúcska kalandjain, akiből később huszár ezredes lett, nagy érdemeket szerezve a városnak. A Szilágyi- házban a helytörténeti kiállítást, és egy eredeti felvételt néztünk meg a Kállai- kettősről.
Vacsora után Bagaméri Anikó ruháiból divatbemutatót láthattunk. A gazdagon díszített, színpompás ruhák láttán egy pillanatra akár egy hercegnőnek is képzelhettük magunkat, belecsöppenve egy- egy történelmi korszakba.
Ezt a napot még mindig lehetett fokozni, mert következett a tombola. Sok kisebb- nagyobb ajándék talált gazdára, a fődíjat, egy népies hatású ruhát Dr. Nagyné Perjési Ildikó szerencsés csipkésünk nyerte
A találkozó harmadik, utolsó napja ismét előadással kezdődött. Fáyné Tornóczky Judit „Hagyatéki feldolgozás, mint oktatási tananyag” címmel a saját oktatói szakdolgozatát mutatta be.
Majd Semsey Ágnes „A vert csipke útja Európában”címmel ismertette a csipkefajták kialakulását, vándorlásukat, készítési módjukat.
Délután folytattuk a szakmai gyakorlatot. Közben megtekinthettük a Halasi Csipkeház bemutatóját, volt csipkés könyv-, eszköz-, textil vásár és börze, vásárolhattunk Bagaméri Anikó ruháiból.
A gazdag program mellett az ismerkedések, jóízű beszélgetések sem maradtak el.
Köszönet a szervezőknek, mert nagyszerű rendezvényt terveztek és valósítottak meg; minden alkotóknak, hogy munkájával gazdagította a kiállítást; az előadóknak, mert értékes tudáshoz, ismerethez, élményhez juttattak, az oktatóknak, hogy gyakorlati tudásukat adták át, és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy több, mint száz csipkés az egész országból és azon túlról is nemcsak a három nap alatt, hanem azután is jól érezze magát.
Vasárnap délután búcsúztunk a várostól és egymástól. Jó volt megint együtt lenni.
Utolsó frissítés ( 2011. January 08. )
