XXIV. Magyar Csipkehét

Szolnokon, a Szolnoki csipke városában került megrendezésre a Magyar Csipkekészítők Egyesületének idei szakmai továbbképző hete.
A csipkehét szakmai vezetője Nagy Vincéné Marika és Tóth Béláné Terike, mint szervező és háziasszony köszöntötték az oktatókat és a résztvevőket.


Vert csipkéből a térkitöltő hálók készítésének fortélyait Jakab Andrásné Margitka és Karmanóczki Jánosné Irénke tanították, a Szolnoki csipke rejtelmeibe Tóth Béláné Terike avatta be e varrott csipkét tanulni vágyókat. A Hild Viktor Városi Könyvtár nagytermét több mint ötven egyesületi tag, a szolnoki Csipke klub tagjai foglalták el, és itt töltötte nyári szakmai táborát a Hagyományok Háza  10 fős csipkekészítő lelkes csapata is.
Este a berendezett kiállítást Dr. Gecse Annabella néprajzkutató nyitotta meg.

Térkitöltő hálók: Margitka és Irénke a hatalmas, általánosan használt, és kevésbé ismert európai térkitöltő hálók kincséből válogatott számunkra. Rózsaalappal kezdve, a Nógrádi borsólyukon át a Párizsi és Csillag alaphálóig; majd a Rózsaveréses és Rózsaháló variációk után egyre bonyolultabb hálók és összekötések következtek. Jellemző volt, hogy az előzőhöz képest csak egy pici változtatással újabb és újabb hálók születtek. A hálók készítését pontos, színes rajzok, és a vert csipke két magas szintű művelője, oktatója segítségével sajátítottuk el.
Margitka és Irénke Székesfehérvárról jöttek, tagjai a Fehérvári Csipkebokor szakkörnek. A szakkör alakulása Margitka nevéhez fűződik, később a vezetést átadta Irénkének. Mára már ő is továbbadta a stafétabotot, de a vert csipkekészítés, mint soha nem múló szerelem megmaradt, és továbbképzéseken, kiállításokon a mai napig szívesen adják át tudásukat az ifjabb korosztálynak. Rájuk jellemző szerénységgel és türelemmel.

Szolnoki csipke: Az I. világháború után a Hagyák család Erdélyből települt vissza Szolnokra. Két ügyes, csipkevarró lányuk közül Stefánia volt különösen tehetséges. A család nőtagjaival együtt, kezdetben külföldi mintákból, lapokból dolgoztak és látták el a Szolnokot és környékét csipkével. Stefánia egyéni tervezői stílusát a megrendelők „Stefike csipkének” nevezték, de ő inkább a Szolnoki csipke nevet választotta.
Jakabné Mészáros Gizella megörökölte a család mintarajzait, a készítési módot és újraélesztette a csipkét. Az ötvenes évektől egyedüli tudója volt, 2003-ban Tóth Béláné Terike tőle tanulta, azóta népszerűsíti, tanítja a csipke varrását. Tagja a Szolnoki Csipke Klubnak, összeállításában készül „A Szolnoki csipke készítése” című kiadvány immár második füzete.
A Szolnoki csipkére jellemző a kézzel hurkolt zsinór, 26 öltésminta; motívumok közül a szívkoszorú, pávafarok. A két szálból, két kézzel hurkolt zsinórt felférceljük a mintarajzra, majd a kontúr által határolt területeket kitöltjük tetszés szerinti csipkeöltéssel.

Csütörtökön a Damjanich János Múzeumban Dr. Gecse Annabella „Liturgikus textíliák a templomban” című előadását hallhattuk, megtekintettük a néprajzi kiállítást, majd megnézhettük, kézbe foghattuk Jakabné M. Gizella örökösétől vásárolt 81 db eredeti mintát.
Ezután tettünk egy sétát a belvárosban, megnéztük a Szigligeti Színházat amit a Szolnok város polgármestere mutatott meg, gyönyörködtünk  az új Tiszavirág Hídba és köztéri szobrokba.
Szombaton búcsúztunk Szolnoktól és egymástól. Vidám társaságban, gyorsan telt el a hét.

Köszönjük az Egyesületnek, Nagy Vincéné Marikának és Terikének a szervezést, Margitkának, Irénkének és Terikének az oktatást, a Könyvtár dolgozóinak, és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy egy hétig kellemes környezetben itt lehettünk!

Takácsné Bistriczka Ludmilla

A bejegyzés kategóriája: Cikkek
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?