Az öltés művészete – Nemzetközi kortárs hímzések
“…ahogyan a varrócérna kerüli a gombot”
Kézimunka-technikák és -eszközök a kortárs magyar művészetben
Kézimunka-technikák és -eszközök a kortárs magyar művészetben
2009. február 1 – március 21.
Az öltés művészete – Nemzetközi kortárs hímzések
A kiállítást az angliai Embroiderer’s Guild (Kézimunkázók Céhe) szervezte azzal a céllal, hogy bemutassa az öltés szerepét a kortárs művészetben. Nemzetközi zsűri választotta ki azt az 54 alkotást, amely vándorkiállítás formájában Európa négy országába jut el. Budapesten az Iparművészeti Múzeum ad helyet a tárlatnak, kiegészítve egy hasonló témájú, magyar művészeket felvonultató bemutatóval.
Forrás: http://www.imm.hu
“…ahogyan a varrócérna kerüli a gombot”
Kézimunka-technikák és -eszközök a kortárs magyar művészetben
Kézimunka-technikák és -eszközök a kortárs magyar művészetben
A kiállítás címe idézet egy folytatásos, rádiós meseregény egyik dalából, s ebben a kontextusban a varrás, a hímzés, s ezek eszközeinek nem funkcionális használatára utal. S mivel előadója, Rutkai Bori nemcsak énekesként, hanem a kortárs képzőművészet terén is aktív, személye és munkája összekötő kapocsként működhet e különböző művészeti területek között.
A kortárs művészetben az említett kézműves technikák az elmúlt évtizedekben is különleges szerepet töltöttek be és töltenek be most is: mivel hagyományosan női tevékenységnek számítanak, ezért elsősorban a “gender” fogalmával leírható társadalmi szerephez és annak változásához, ill. az ahhoz kötődő reflexiók kifejezéseként bizonyultak adekvátnak.
Ám nemcsak szociális kérdéseket felvető művekben merült fel ezen a téren a varrás és a hímzés anyag- és eszközhasználata, hanem a primér képalkotást tekintve is: a rajzolt, festett vonalat váltotta ki egy vagy több öltés, a vászon felületére került festéket a hordozófelület anyagához hasonló alapanyagú fonal, öltések helyettesítették. Számos konceptuális munka esetében pedig a képként funkcionáló szövegek is a hímzés médiumának közvetítésével jelentek meg.
A képzőművészetben Magyarországon a ’70-és évek kezdetétől válik izgalmassá és terjed el a varrás, a hímzés technikája. Ám az említett időhatárig az azóta készült munkák nagy száma miatt a jelen kiállítás során nem térképezhetjük fel teljes egészében ezt a területet, hanem a jelen és a közelmúlt irányainak, jelentős műveinek a bemutatására törekszünk úgy, hogy egy-egy korábbi, emblematikus vagy kísérleti jellegű, s az utóbbi időszakban készült munkában is megjelenő szemléletet képviselő művet vonunk be a kiállított anyag körébe.
A varrásra, hímzésre fordított idő megjelenítése, s ezzel értékként megjelölése rendkívül sok munkának alapvető része, s ugyanezt a tartalmat hímzett, szövegként is közvetítő művek a munka és a szabadidő relációjának kérdését vetik fel első sorban (különösen Benczúr Emese munkáiban). Az utóbbi téma a kortárs elméleti írások szerint is (pld: Bourriaud) alapkérdés a kortárs művészetben. Somogyi Laura installációi is ezt a problémát járják körül, de a szociális érzékenységen túl formai vonatkozásban is unikálisak művei: a varrás eszközeként használt cérna nála az ábrázolás módját tekintve a vonal szerepét tölti be, installációi térbeli rajzokként jelennek meg, amelyek aztán a fény és árnyék működésének következményeként síkbeli ábrázolásokká is válnak, ha közeli felületre vetülnek. Somogyi “Öltésröl öltésre” c. installációja nem csak emiatt a kettősség miatt kulcsműve a kiállításnak, hanem részét képező fotó-archivum miatt is, amely a hímzés történetét felelevenítő képzőművészeti munkák reprodukcióit mutatja be, felidézve – az egyetemes művészet néhány jelentős alkotásán túl – a velemi textilműhely kapcsán a magyar színtéren rendkívül fontos textilművészetet, és olyan, a jelenben is aktív művészek tevékenységét és alakját, akik a kiállítás résztvevői is.
Kulcsmű Gőbölyös Luca: Fresh as a Flower c. installációja is, amely egy a női test szerepét modellként és modellértékűen – társadalmi és képzőművészeti szempontból egyaránt – elemzi. A kapcsán felmerülő test és reprezentáció témája a kiállításnak is egyik alapvető kérdésköre (ennek különleges példája Vincze Ottó szabásmintákból kiinduló installációja is), kiegészülve az emlékezet témáját bevonó munkákkal is, Szabó Eszter Ágnes Emlék c. munkája, amely az egyéni és a kollektív emlékezet rétegeit, s a média hatásait és működését egyaránt érinti. Installációjának meghatározó eleme a hímzett képernyővédő, s műfaja szerint ez az ironikus tárgy a magyar és a német kultúrkörben elterjedt hímzett, szöveges falvédők hagyományainak megfelelően készült, mint a művész több más műve is. Ám ezt a hagyományát egy egész műcsoporton keresztül felidézhetjük. Rácmolnár Sándor és Hetényi Judit a ’90-es évek elején a politikai-gazdasági változásokat tükröző, újfajta reklámok képi világát és szlogenjeit ebben a hagyományos ábrázolási-megjelenési formával ütköztette, így utalva az új helyzet kapcsán kialakult ellentmondásokra.
A hímzés e speciális műfajt megalapozó, e különleges csoportján túl számos más változatban is megjelenik a kézimunka legfiatalabb művészek munkáiban, ám közülük a HINTS művész-csoport tevékenysége sajátos a magyar szcénában: a közös kézimunkázás kapcsán szituációkat, helyzeteket teremtenek, amelyekben szociális kérdések, problémák mutatkozhatnak meg, s az akciók során mintegy rituáléként megjelenve, közösségteremtő vonatkozásuk is érvényesül.
A kortárs művészetben az említett kézműves technikák az elmúlt évtizedekben is különleges szerepet töltöttek be és töltenek be most is: mivel hagyományosan női tevékenységnek számítanak, ezért elsősorban a “gender” fogalmával leírható társadalmi szerephez és annak változásához, ill. az ahhoz kötődő reflexiók kifejezéseként bizonyultak adekvátnak.
Ám nemcsak szociális kérdéseket felvető művekben merült fel ezen a téren a varrás és a hímzés anyag- és eszközhasználata, hanem a primér képalkotást tekintve is: a rajzolt, festett vonalat váltotta ki egy vagy több öltés, a vászon felületére került festéket a hordozófelület anyagához hasonló alapanyagú fonal, öltések helyettesítették. Számos konceptuális munka esetében pedig a képként funkcionáló szövegek is a hímzés médiumának közvetítésével jelentek meg.
A képzőművészetben Magyarországon a ’70-és évek kezdetétől válik izgalmassá és terjed el a varrás, a hímzés technikája. Ám az említett időhatárig az azóta készült munkák nagy száma miatt a jelen kiállítás során nem térképezhetjük fel teljes egészében ezt a területet, hanem a jelen és a közelmúlt irányainak, jelentős műveinek a bemutatására törekszünk úgy, hogy egy-egy korábbi, emblematikus vagy kísérleti jellegű, s az utóbbi időszakban készült munkában is megjelenő szemléletet képviselő művet vonunk be a kiállított anyag körébe.
A varrásra, hímzésre fordított idő megjelenítése, s ezzel értékként megjelölése rendkívül sok munkának alapvető része, s ugyanezt a tartalmat hímzett, szövegként is közvetítő művek a munka és a szabadidő relációjának kérdését vetik fel első sorban (különösen Benczúr Emese munkáiban). Az utóbbi téma a kortárs elméleti írások szerint is (pld: Bourriaud) alapkérdés a kortárs művészetben. Somogyi Laura installációi is ezt a problémát járják körül, de a szociális érzékenységen túl formai vonatkozásban is unikálisak művei: a varrás eszközeként használt cérna nála az ábrázolás módját tekintve a vonal szerepét tölti be, installációi térbeli rajzokként jelennek meg, amelyek aztán a fény és árnyék működésének következményeként síkbeli ábrázolásokká is válnak, ha közeli felületre vetülnek. Somogyi “Öltésröl öltésre” c. installációja nem csak emiatt a kettősség miatt kulcsműve a kiállításnak, hanem részét képező fotó-archivum miatt is, amely a hímzés történetét felelevenítő képzőművészeti munkák reprodukcióit mutatja be, felidézve – az egyetemes művészet néhány jelentős alkotásán túl – a velemi textilműhely kapcsán a magyar színtéren rendkívül fontos textilművészetet, és olyan, a jelenben is aktív művészek tevékenységét és alakját, akik a kiállítás résztvevői is.
Kulcsmű Gőbölyös Luca: Fresh as a Flower c. installációja is, amely egy a női test szerepét modellként és modellértékűen – társadalmi és képzőművészeti szempontból egyaránt – elemzi. A kapcsán felmerülő test és reprezentáció témája a kiállításnak is egyik alapvető kérdésköre (ennek különleges példája Vincze Ottó szabásmintákból kiinduló installációja is), kiegészülve az emlékezet témáját bevonó munkákkal is, Szabó Eszter Ágnes Emlék c. munkája, amely az egyéni és a kollektív emlékezet rétegeit, s a média hatásait és működését egyaránt érinti. Installációjának meghatározó eleme a hímzett képernyővédő, s műfaja szerint ez az ironikus tárgy a magyar és a német kultúrkörben elterjedt hímzett, szöveges falvédők hagyományainak megfelelően készült, mint a művész több más műve is. Ám ezt a hagyományát egy egész műcsoporton keresztül felidézhetjük. Rácmolnár Sándor és Hetényi Judit a ’90-es évek elején a politikai-gazdasági változásokat tükröző, újfajta reklámok képi világát és szlogenjeit ebben a hagyományos ábrázolási-megjelenési formával ütköztette, így utalva az új helyzet kapcsán kialakult ellentmondásokra.
A hímzés e speciális műfajt megalapozó, e különleges csoportján túl számos más változatban is megjelenik a kézimunka legfiatalabb művészek munkáiban, ám közülük a HINTS művész-csoport tevékenysége sajátos a magyar szcénában: a közös kézimunkázás kapcsán szituációkat, helyzeteket teremtenek, amelyekben szociális kérdések, problémák mutatkozhatnak meg, s az akciók során mintegy rituáléként megjelenve, közösségteremtő vonatkozásuk is érvényesül.
Kiállító művészek:
Benczúr Emese, Berhidi Mária, Borsos Róbert, Gőbölyös Luca Gulyás Gyula, Háy Ágnes, HINTS, Imre Mariann, Kárpáti Tibor, Lénárd Anna, Lovas Ilona, Magyarósi Éva, Susanne Nagy, Szenteleki Dóra, Rácmolnár Sándor-Hetényi Judit, Rutkai Bori, Szabó Eszter Ágnes, Somogyi Laura, Szenes Zsuzsa, Szövényi Anikó, Tarr Hajnalka, Vincze Ottó
