Magyar csipkesiker Japánban

A Csipkekészítők Nemzetközi Szervezete, az OIDFA (Organisation Internationale de la Dentelle au Fuseau et à l’Aiguille) 1982-ben alakult Franciaországban. 30 ország több mint 2000 taggal vesz részt a munkájában. Kongresszusait kétévente rendezi meg, a tanács döntései alapján mindig más tagországban. Általában a tagországra legjellemzőbb csipkeközpontban tartják ezeket a találkozókat, előadásokkal, kiállításokkal és szakmai kirándulásokkal színesítve. Minden évben más-más témában írnak ki pályázatot, 2010-ben a nemzetközi pályázat témája az esküvő volt, amelynek kiállítását az ez évi kongresszus helyszínén, a japán Kobe városában, az „Inside a Kobe” Divatmúzeumban rendezték meg.

A Magyar Csipkekészítők Egyesülete aktív tagja a nemzetközi szervezetnek, alkotói már többször is előkelő helyezést értek el a kiírt pályázatokon. A legszebb elismerést azonban az ez évi esküvő témában kiírt pályázat hozta. Magyar alkotók kapták az első és harmadik díjat. Regős Lídia sóvári vertcsipke kalapja és stólája érdemelte ki az első díjat Japánban és szerzett dicsőséget rangos nemzetközi szinten is a magyar csipketársadalomnak. A harmadik díjat Túrós Éva kapta sok darabból álló esküvői összeállításáért.
Regős Lídia már kislány korában jó barátságban volt a fonallal, a textillel. Iskolás korában sokat horgolt, kötött, hímzett. Élete során egyre nagyobb lett az elhatározása, hogy nyugdíjas éveiben textillel fog foglalkozni. Így is lett. Egy családi kiránduláson, Galyatetőn találkozott a vertcsipkével. Ahogy mondják: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, szerelem első látásra a csipkével! Regős Lídia azóta hosszú utat járt végig a csipke tanulmányozásában. Először autodidakta módon tanult, majd a Mesterségek Ünnepén összeismerkedett a csipkekészítőkkel és az ő segítségükkel fejlesztette ismereteit és lelt barátokra közösségükben.
Regős Lídia megismerkedett a különféle magyar csipkékkel, de kipróbálta az orosz kolostorokban elterjedt stílusokat is. Gyönyörű napernyőt tervezett és készített orosz motívumokkal. Olasz indás, ezernyi kisvirágos abroszát három évig készítette, amely különösen kedves számára, mert könnyed kötetlen szerkezetű. De számos kötött szerkezetű csipkét is tanulmányozott és többek között megtanulta a gömöri, sóvári, hunnia csipkekészítést. Saját bevallása szerint a hunnia csipke nem igazán a kedvence, de olyan szinten műveli, hogy felkérésre Szabadkán, Zalában és az ausztriai Grazban is szívesen tanította. Mindenre nyitott, kísérletező kedvű alkotó és nagyon boldog, hogy a csipkeverésben megtalálta azt a mindennapi elfoglaltságot, tevékenységet, amely minden nap igazán örömet okoz a számára, és amely meghozta neki a sikert, az elismerést. Több éve résztvevője a Tokaji Alkotótábornak, ez évben megkapta magas színvonalú munkájáért a Zilahy-díjat is. (Az alkotótelepet működtető Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány adja két évente a tábor kiemelkedő alkotóinak, kapott már többek között Neszádeliné Marika, Fehér Jánosné Ircsi, róluk már olvashattak lapunk hasábjain is.)
Büszkék vagyunk Rá és még nagyon sok szép csipkés napot kívánunk további munkájához!
Nyikus Anna
Forrás: NESZ honlap – http://www.nesz.hu/content/view/709/1/
Kategória: Cikkek, Kiállítás (nem egyesületi) | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?